Aranykor

A 2010-es évek vége óta a Capcom egyfajta aranykorát éli, melynek ékköve a 2018-as Monster Hunter World, a japán cég eddigi legtöbb példányszámban eladott játéka. Érdekes széria a Monster Hunter, mert habár több mint 20 éve fut, a World lett az első, igazán nagy sikernek örvendő része, amely felemelte a franchise-t a globális mainstreambe. És még így sem nevezhető kifejezetten populárisnak, mert az élmény, amit nyújt, egy picit hardcore és inkább kockáknak való: a Monster Hunter nem az a fajta játék, ami elé csak úgy leül szombat este a Sony filmszerű élményeihez szokott közönség. De akik szeretik, azok megszállottan szeretik, és emiatt már előre borítékolható, hogy a most megjelenő Monster Hunter Wilds, a World igazi, hasonlóan nagyszabású folytatása lesz 2025 egyik legsikeresebb játéka.

Az is különleges a Monster Hunterben, hogy habár más szériákhoz hasonlóan ez is sok ismerős elemet újrahasznosít részről részre, és az alapformulája nem igazán változik, ez mintha egyáltalán nem zavarná a rajongóit. Ennek valószínűleg az az egyik oka, hogy csak kevés stúdió készített hasonló játékokat (így nincs túltelítve a szörnyvadász műfaj, már ha egyáltalán van ilyen), a másik pedig, hogy a Capcom olyan komplex és részletgazdag játékmenetet hozott létre, hogy a kisebb módosítások is frissen tudják tartani. Ezt azért kellett tisztázni, mert a Wilds gyakorlatilag ugyanúgy épül fel, mint a World: lassan és módszeresen lenyomunk egy szörnyet, majd a teteméből fegyvert és egyéb felszereléseket készítünk, hogy még erősebb szörnyeket tudjunk lemészárolni. És ez a körforgás ismétlődik akár több száz órán át, ha valakit elkap a fiutószalag. De a Wilds újdonságai még így is jelentősek, mert kényelmesebbé teszik a legújabb vadászszezont.

A Wilds egyik legnagyobb újdonsága, hogy itt már egybefüggő zónák vannak, tehát töltőképernyő nélkül át lehet lovagolni egyikből a másikba. Ám az igazság az, hogy ennek nem sok gyakorlati haszna van. A küldetéseket általában a bázisról indítjuk, miután a kovács összedobta nekünk az új felszereléseket, mikor pedig megkezdjük a missziót, a játék egyszerűen odateleportál minket a szörny zónájába. A sztoriküldetéseken kívül pedig arra még nem láttam példát, hogy közvetlenül át kellett volna menni egyik területről a másikra. A pályát ultrahasznos szörnyparipánk, a seikret is mellékszereplővé teszi, mivel ő automatikusan odavisz minket a célponthoz (többnyire nem is kell irányítani), a hátán ülve lehet fegyvert élezni és tárgyakat is használni, sőt, még a növények felszedéséhez sem kell leszállni róla, mert azokat magunkhoz tudjuk húzni a kötélvetőnkkel. Mindez nem annyira nagy probléma, mert a Monster Hunter lényege a szörnycsapkodás, de egy kicsit zavaró, hogy mennyire nem kell odafigyelni erre a bámulatos pályára, amit a Capcom nagy gonddal rakott össze. Egyelőre a beharangozott időjárásrendszer is inkább csak hangulatelemnek tűnik, mert eddig még csak a sztori miatt villámlott a sivatagban vagy emelkedett meg a vízszint a hatalmas fákkal benőtt erdőben.

A szörnyekre viszont nem lehet panasz. A felhozatal bámulatos és kreatív, már a nyelvét öltögető első szörny, a Chatacabra is emlékezetes lett, és még csak ezután jönnek az olyan csodák, mint piruettező pók, a Lala Barina, az ellenségeit végbélszéllel letámadó Congalala, a szökőárt idéző Uth Duna, a lángoló kátránypolip, Nu Udra, vagy a villámokat eregető nemes bestia, a Rey Dau. Ők a Wilds igazi sztárjai, akiket mind olyan egyedi képességekkel és személyiséggel ruháztak fel, hogy van egy kis bűntudata az embernek, mikor végez velük. Ezúttal is rengeteg stratégia rendelkezésünkre áll a legyőzésükhöz, használhatunk csapdákat, rájuk csalogathatunk más szörnyeket, vagy sziklákat boríthatunk a fejükre.

A fegyverválaszték lényegében nem változott, ezúttal is a megszokott 14 arzenálfajta képviselői közül választhatunk. A fegyvereket rengeteg kisebb-nagyobb változás érte, de az igazán fontos, átfogó újítás a fókuszmód: ennek aktiválásával (kontrolleren a bal ravaszt kell nyomva tartani) a támadásaink oda mennek, ahova a kamerát irányítjuk, ami nagy kényelmi változás, így jóval könnyebb eltalálni a szörnyek kiszemelt testrészeit. Ez már csak azért is fontos, mert fókuszmódban be lehet vinni egy kritikust támadást, ha kellően lesebeztünk egy testrészt, ennek minden fegyvernél más az animációja. Az is újdonság, hogy egyszerre két fegyvert vihetünk magunkkal a terepre, amiket a seikret hátán ülve cserélgethetünk. Ám ettől még ugyanúgy elboldogulunk egyetlen fegyverrel, mint korábban, nem úgy egyensúlyozták ki a játékot, hogy muszáj legyen váltogatni a bökőket. Ez inkább egy olyan feature, ami majd magasabb szinten lesz fontos, ahol próbáljuk minél jobban optimalizálni a stratégiát és a lehető leggyorsabban lenyomni a dögöket.

Habár a Monster Hunter Wilds a lényegét tekintve nem változott a Worldhöz képest, a kezdő játékosokkal barátságosabb, köszönhetően az emberközelibb történetének és a kényelmi újításainak. Azt viszont 20 órányi játékidő után még nehéz megmondani, hogy hosszú távon mennyire lesz élvezetes, mert a Monster Hunterben igencsak tartalmas az endgame. Ekkor válik majd igazán komoly kihívássá, és ekkor fog majd elérhetővé válni benne egy rakás új feature. Úgyhogy a teljes tesztünkre még várni kell, de az eddigi tapasztalataink alapján a Capcom megint valami nagyszerűt alkotott.

Rendszerkövetelmények